Kéz- és lábmosásról

Egy rövid elmélkedés

A Krisztus halálát megelőző órákban két olyan mozzanat is történik, ami egymással rokon, mégis nagyon különböző lelkületről tesz bizonyságot. Két vízzel teli edény: az egyik a szeretetteli szolgálat, a másik a felelősséghárítás szimbóluma. A pászka vacsorán Jézus a tanítványok lábát mossa, Pilátus később egy piedesztálon a kezeit. Ezekben az egyszerűnek tűnő mozzanatokban emberi karaktereket látunk besűrűsödni. Azt, aki áldozatot hoz és azt, aki eltolja magától a felelősséget. Azt, aki gondot visel és azt, akinek elsősorban magára van gondja. Azt, akinek a hatalom szolgálatot jelent és azt, akinek használatot.  

Nagy a kísértés, hogy mindebből tanmesét faragjunk, amiben dörgedelmes hangon megintjük a politikusainkat, de az igazság az, hogy itt nem pusztán vezetésről van szó, hanem életvezetésről. Az üzenet tehát mindannyiunknak szól.

Szeretjük mosni a kezeinket, pedig egymás lábát kellene. Nem a Pilátus-féle felelősséghárításra kaptunk meghívást, hanem a Krisztusi szeretetre és szolgálatra.

Az illusztráció Lőrincz-Schindler Dávid munkája.
Borítókép: Austin Kehmeier, Unsplash.