John Petts és a közösség ereje

1963 szeptemberében váratlanul robbanás rázta meg a 16th Street baptista templom épületét az alabamai Birmingham-ben. A több, mint húsz sérült mellett négy fekete kislány vesztette életét, akik a detonáció idején éppen a vasárnapi iskolában tartózkodtak. Nem meglepő módon a Ku Klux Klan magára vállalta a gyilkosságot. A feketék jogaiért fáradhatatlanul küzdő lelkipásztor, Martin Luther King, mindössze néhány hónappal korábban került letartóztatásra szintén Birmingham-ben, amiért a tilalom ellenére tüntetéseket szervezett. Egy hetet töltött a helyi börtönben, ahonnan a híres levelét is írta (Letter From Birmingham Jail). Ez volt a hatvanas évek Alabamája. Ez volt a hatvanas évek Amerikája. 

Amikor a walesi művész, John Petts értesült a pusztításról, ami a baptista közösséget érte, úgy döntött, hogy tehetségével hozzájárul a templom újjáépítéséhez, walesi emberként ugyanis pontosan tudta, hogy a függetlenség és az emberi méltóság mekkora érték. Így született meg a Birmingham Wales Window nevet viselő színes üvegablak. Fontos volt azonban, hogy a projekt közösségi összefogáson alapuljon és a költségeket ne egy maroknyi vagyonosabb ember állja, ezért kicsiktől és nagyoktól egyaránt érkezett felajánlás. A szolidaritás különösen szép példájaként iskolás gyerekek is adakoztak a zsebpénzükből, ezzel megemlékezve a robbanásban életüket vesztett négy kislányról. A Wales Window alján szereplő felirat “Given by the People of Wales” nem csupán szépen cseng, hanem valóban igaz. 

Az alkotás a megfeszített Krisztust ábrázolja, a kinyújtott jobb keze elutasítást szimbolizál – a gyűlöletre és a szeretetlenségre mond nemet-, míg a bal látványosan a néző felé irányul, ezzel kifejezve a megbocsátást és a békét. Alatta csupa nagy betűvel ez áll: “YOU DO IT TO ME”, azaz, “velem teszitek”. Jézus szavai ezek, aki Máté evangéliumában azt mondja, “amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek”, legyen szó jó vagy rossz cselekedetekről. A Birmingham-i robbantás értelemszerűen a második kategóriába esik, a művész ezért azt hangsúlyozza, hogy aki a közösségnek ártani akar, az magát a Megváltót bántja.

Jézus ugyanis ennyire azonosul az övéivel. Az örömük az Ő öröme, a fájdalmuk az Ő fájdalma, a szenvedésük az Ő szenvedése. Mint egy apa, aki teljes mértékig átérzi, min mennek keresztül a gyermekei. Amikor tele a szemed könnyel, mert megvetnek, gúnyolnak, bántanak, Jézus szeme sem marad száraz. 

Mindennek azonban a fordítottja is igaz: a Megváltó együttérzése nem csak akkor árad ki, ha engem bántanak, hanem amikor én bántom a mellettem állót. Nagy felelősség ez, amire jó emlékezni. Mert előfordul, hogy mi magunk okozunk szenvedést és olyankor nem csak a másiknak fáj, hanem annak az Istennek is, aki mindkettőnk Ura. 

Jézus kétezer éve arra intette az Övéit, hogy szeressék egymást. Ma is ugyanez a feladatunk.