Chagall: Fehér keresztrefeszítés

Chagall Fehér keresztrefeszítés c. festménye 1938-ban készült, ami azonnal meg is magyarázza, hogy mit látunk a vásznon. A művész maga is zsidó származású volt és amikor ezt a képet megalkotta, az antiszemita pogrom miatt ragadott ecsetet. 

Akinek ismerős Chagall munkássága, az azonnal felismeri, hogy mennyivel színesebbek szoktak lenni a munkái, viszont nem véletlen, hogy itt a piszkos fehér dominál. A művész egyszerre hangsúlyozza Jézus zsidó származását és a zsidóság szenvedéseit. A megfeszített Krisztus derekát egy tallit, azaz imasál takarja, körülötte pedig elszórva az antiszemitizmus különböző megnyilvánulási formáit látjuk. Öldöklés, gyújtogatás, fosztogatás. Krisztus a kép közepén úgy jelenik meg, mint aki  “egy közülük” és velük szenved.

Nagyon szeretem Chagallt, a zürichi Fraumünster gyönyörű ablakai a kedvenc munkám tőle. A képei élénkek, kedvesek, kicsit meseszerűek és talán pont ez feszít annyira ebben a képében: hogy amit látunk, az távolról sem mesés, sőt nagyon is a valóságot adja vissza.

Néhány éve, amikor még Németországban dolgoztam volt egy diákom, aki a családjával Szíriából menekült. Mire én megismertem, folyékonyan beszélte a németet, ezért nagyon meglepődtem, amikor egy nap az iskola előtt telefonálni hallottam a szüleivel. Azonnal felismertem a nyelv csengését a Mel Gibson féle Passióból. Megvártam, míg lerakta a mobilt és megkérdeztem: “Ez arámi volt?” Igennel felelt, de muszáj volt egy második kérdést is intéznem hozzá: “Ez ugyanaz, amit Jézus is beszélt, ugye?” Bólintott. Akkor, ott, egészen más szinten fogtam fel, hogy mit jelent az inkarnáció. Addig is tudtam és hittem, hogy Jézus eljött, meghalt és feltámadt, de amikor kétezer évvel később előtted áll egy gyerek és pontosan ugyanazt a nyelvet beszéli, valahogy egészen más szinten érted meg az egészet. 

Van az a rész az evangéliumban, amikor az emberek megbotránkoznak Jézusban, mert nem értik, hogyan tett szert ekkora bölcsességre. Tudják hol lakik, ki az apja, ki az anyja, kik a testvérei; egy közülük. Nehéz beleképzelnem magam egy ilyen helyzetbe, amikor valaki, aki mondjuk egy utcával feljebb élt tőlem, egy napon elkezdi hirdetni az Isten országát, bűnöket bocsát meg, betegeket gyógyít, vízen jár…viszont pont ez teszi valóságossá Jézus egész életét és személyét. Hogy nem csak megjelent egy napon, hanem konkrét helyen, konkrét időben megszületett és úgy élt, mint mindenki más: evett, ivott, beütötte a könyökét, megizzadt a napon, táncolt, nevetett. Az Isten Fia nem úgy érkezett a földre, mint Superman a Krypton bolygóról, hanem egy fiatal zsidó lány gyermekeként. Rá tudunk mutatni a térképen, hogy hol. Oda tudunk menni. Meg tudjuk nézni. Ma is vannak emberek, akik pontosan ugyanazt a nyelvet beszélik és ugyanazokat a szokásokat tartják. 

Ezt jelenti az Emmanuel név: velünk az Isten. És látjuk, hogy tényleg így van.