Az áldás pszichológiája
Amikor konfliktusba keveredünk, gyakori reakciónk, hogy dühöt, szomorúságot, esetleg félelmet érzünk a másik emberrel kapcsolatban. S bár ezek mindegyikének helye van az érzelmi palettánkon, néha észre sem vesszük, mennyire meghatározzák a belső világunkat.
Judit ahhoz a közösséghez tartozott, ahová évekkel ezelőtt én is jártam. Testi és szellemi fogyatékossággal élő emberként folyamatos támogatásra szorult, ezért a napjai java részét egy bentlakásos intézményben töltötte. Vasárnaponként az első sorban ülve hallgatta a prédikációt, s még ha nehezen fejezte is ki magát, a lelkesedés és az életkedv minden mozdulatát áthatotta. Egy alkalommal a lelkész szót kért, hogy megosszon velünk egy történetet, ami Judittal esett meg. Az otthon egyik ápolója többször goromba módon bánt vele, türelmetlen volt, és durván ért hozzá, a kéréseit pedig rendre figyelmen kívül hagyta. Judit tanácsot kért a lelkészétől, hogy hogyan kezelje a helyzetet. A pásztor azt válaszolta, hogy áldja meg a nőt, azaz amikor imádkozik, kívánjon neki jót. Judit megütközött a tanácson, ellenkezett, háborgott, ám napokkal később, a fogait összeszorítva mégiscsak rászánta magát a dologra. Néhány hét elteltével egy addig ismeretlen gondozó jelent meg a szobájában. Amikor Judit a goromba ápoló után érdeklődött, ezt a választ kapta: „Nem hallotta? Nemrég tudta meg, hogy ikreket vár, ezért sajnos nem tudja folytatni a munkát.”
Természetesen nehezen garantálható, hogy ha valaki megnehezíti az életünket, azzal ilyen elegánsan rendeződik a kapcsolatunk, ám egy biztos: az áldással senki sem jár rosszul. Mi magunk sem.
De mit jelent pontosan megáldani másokat?
Manapság ritkán találkozunk áldással, olyankor is többnyire egyházi környezetben fordul elő. Elhangzik az istentiszteletek végén, keresztelőkön, esküvőkön – talán az egyetlen közeg, ami a templom falain kívül esik, az a családi asztal, hiszen étkezések előtt néhol még ma is szokás áldást mondani (a finom falatokra és a társaságra egyaránt). Az áldás annyit tesz, hogy jót kívánunk valakinek – egészséget, békességet, örömöt, sikereket. A hívő arra kéri Istent, hogy ezeket valósítsa meg az életében, a nem hívő a sorsának vagy egyszerűen az életkörülményeinek a jóra fordulását kívánja.
A cikk a Képmás online felületén jelent meg. Kattints a linkre, ha érdekel a folytatás.
Borítókép: Rémi Walle, Unsplash
