Isten nevében?

A spirituális abúzusról

Spirituális abúzusnak nevezzük a másik felett gyakorolt manipulatív kontrollt és befolyást, ami ebben a kontextusban egy vallási csoportban betöltött pozícióval való visszaélést jelent. Ez lehet verbális, érzelmi vagy fizikális. A bántalmazóra sokszor gondolunk úgy, mint egy autoritásban lévő személyre (lelkész, pap, tanító stb.) és sokszor valóban erről van szó, hiszen ők alapból rendelkeznek egyfajta befolyással. Viszont az igazság az, hogy bárki lehet bántalmazó egy spirituális közösség tagjaként.

Konkrét példák:

• ANNAK ÉREZTETÉSE, HOGY VALAKI A POZÍCIÓJÁNÁL FOGVA KÖZELEBB ÁLL ISTENHEZ
  „Honnan tudhatnád? Nekem személyesen kinyilatkoztatta Isten, hogy…”
• A SZEMÉLY EGYBEMOSÁSA ISTEN SZEMÉLYÉVEL
  “Nem nekem mondasz nemet, hanem Istennek”
• VAN, AKIVEL ISTEN “MEGENGEDŐBB”
  “Nekem szabad kiabálni, mert Isten munkáját végzem.”
• A MÁSIK FÉLELEMBEN TARTÁSA SPIR. ALAPON
  “Kritizálhatsz, de tudd, hogy az üdvösségeddel játszol.”
• ÉRZELMI MANIPULÁCIÓ SPIR. ALAPON
  “Nem szereted Isten, ha még ezt sem teszed meg.”

Intő jelek

Érdemes odafigyelni, ha azt tapasztaljuk, hogy bizonyos személyeket a közösségen belül nem szabad megkérdőjelezni vagy kritikával illetni. Gyakori, hogy amikor valaki mégis így tesz, érvek helyett gaslightingot vagy nyílt megfélemlítést tapasztal, esetleg a közösség más tagjait is ellene hangolják, mondván veszélyt jelent a csoport egységére nézve. Szintén intő jel lehet, ha a közösség hite erősen félelem alapú és ez a félelem válik annak az eszközévé, hogy a tagokat engedelmességre és egyetértésre bírja.

Hasonlóan intő jel lehet, ha a vezető saját bevallása szerint sosem hibázik, nem kér bocsánatot, s annak szükségét se látja. Megjelenhet egyfajta felelősséghárítás a körülötte lévő személyekre vagy magára a közösségre is “Azért történt, mert ti nem vagytok elég jó keresztények, nem hallgattatok rám stb.” Míg azonban a bántalmazó magával megengedő, másokon apró hibákat is számon kér, többnyire felnagyítva és a saját személyére vonatkoztatva a történteket (“Tudod most xy mit gondol rólam miattad?”). Ezt általában aránytalan mértékű felháborodással teszi.

Mi NEM spirituális abúzus?

Nem minden spirituális abúzus, ami nekem személy szerint rosszul esik vagy nehezen tudom elfogadni. Ezt sokszor nehéz kimondani, mert úgy tűnik, mintha áldozathibáztatás lenne, holott pont az ellenkező célt szolgálja: hogy lássuk, ki a valódi áldozat. Ha egy közösség rászokik arra, hogy bolhából is elefántot csinál, általában pont azok merülnek alá és részesülnek kevesebb figyelemben, akik valódi bántást éltek meg. Ami tragikus, mert éppen ők érdemelnék a legnagyobb odafordulást.

Amikor egy közösségbe csatlakozom (és ez nem csak a vallási közösségekre érvényes), elfogadom annak a csoportnak a működési elveit és nézeteit. Ez nem jelenti, hogy később ne módosíthatnám a véleményemet, ha hatalommal való visszaélést tapasztalok, sőt. Viszont azt felróni, hogy valaki bűnnek nevezi a bűnt (legyen mondjuk egy megcsalás a példánk) azért nem fair, mert a közösség a spiritualitásra épül. Ha én nem hiszek a bűnben, teljesen rendben van, viszont a csatlakozásommal elfogadom, hogy ők ezt a világnézetet képviselik. 

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a stílus, amivel egy-egy üzenetet kommunikálunk, mennyire meghatározó. Lehet valakinek igaza abban, hogy hibáztam, viszont attól függetlenül fontos, hogy ezt tisztelettudó hangnemben jelezze felém. A legszilárdabb hitű ember is néha elveszítheti a türelmét vagy lehet rossz napja, ezt fontos megengednünk egymásnak. Ilyenkor az érett viselkedés abban áll, hogy bocsánatot kérünk és azt el is fogadjuk. A spirituális abúzus abban különbözik, hogy rendszeres, ismétlődő, jól felépített taktikára épül.

Mi NEM spirituális abúzus?

• AZ ŐSZINTE VISSZAJELZÉS ÉS AZ ÉPÍTŐ JELLEGŰ KRITIKA
• BŰNNEK NEVEZNI A BŰNT
• TISZTELETET ADNI EGYMÁSNAK ÉS KÉRNI EGYMÁSTÓL
• HA VALAKI KIVÉTELESEN TÜRELMÉT VESZTI
• A VÉLEMÉNYKÜLÖNBSÉGBŐL FAKADÓ KONFLIKTUSOK
• BIZONYOS SZABÁLYOK, AMIK A KÖZÖSSÉG MŰKÖDÉSÉT TÁMOGATJÁK, ERŐSÍTIK

Ezt a bejegyzést szeretném egy köszönetnyilvánítással zárni. Hálás vagyok minden olyan vezetőért és tanítóért, aki szeretettel, hűséggel és az igazságot szem előtt tartva van jelen egy-egy közösség életében! Különösen a negatív példákat megtapasztalva, rendkívül fontosnak tartom, hogy megköszönjük azoknak a munkáját és jelenlétét, akik szívvel, lélekkel szolgálnak!