Gyógyulás a spirituális abúzusból

A spirituális abúzus áldozatainál gyakran látjuk, hogy a hitük leépítésébe kezdenek (lásd pl. deconstruction vagy exvangelical mozgalmak), akár olyan mértékig, hogy teljesen elhagyják a hitet és a vallást. Ezt a hatalommal való visszaélés legszomorúbb következményének tartom, ezért szeretnék kicsit írni arról, hogy a gyógyulásnak milyen más módja lehetséges.

Gyógyulás

A spir. abúzusból való gyógyulás két síkon történik: pszichológiai és spirituális. Ezt azért tartom fontosnak különválasztani, mert a pszichológiai részre egy lelkész nem fog tudni választ adni, a spirituális aspektusok viszont egy nem hívő terapeuta számára jelentenek ismeretlen területet. Előbbihez olyan kérdések tartozhatnak mint pl. a bizalomvesztés, a szorongás, vagy akár a trauma, utóbbi pedig többnyire az istenképre ill. a közösség szerepére irányul.

Isten nem ilyen

A gyógyulás érdekében kulcsfontosságú, hogy az elkövető és Isten között nagyon éles határt húzzunk és ebben az érintetteket is segítsük. Probléma ugyanis, hogy a kettő gyakran összemosódik és amit egy lelkész/pap/másik hívő tesz, Istenre vetül. Az alapos teológiai ismeret jelentőségéről a prevenció kapcsán már írtam, viszont a gyógyulásban is elengedhetetlennek látom. Isten nem igazságtalan. Isten nem agresszív. Isten nem él vissza a bizalmunkkal. Ezekre emlékezni, különösen úgy, hogy közben valaki fogja a kezünket, a gyógyulás első lépése.

Ima

Ne hagyj fel az Istennel való kommunikációval. Nem kell összeszedettnek vagy szépnek lennie, csak beszélj Hozzá. Mondd el hogy vagy, úgy, ahogy épp jön, csalódottan, tanácstalanul, összezavarodva, bárhogy. Ne szégyellj őszinte lenni. Kérd, hogy segítsen tisztán látni és gyógyulni. Kérd, hogy mutassa meg mi az igazság. Ilyenkor hasznos lehet a Zsoltárok imádkozása is, amik a nehéz érzések egész skáláját tartalmazzák. Valljuk be, néha jól esik, ha mások már kimondták helyettünk azt, amit érzünk.

Egészséges közösség

Rendben van távol maradni és tartani egy szünetet miután bántottak. Nem kell idő előtt erőltetni a visszatérést. Másrészről viszont azt látom, hogy a túl hosszú távolmaradás után egyre kisebb annak a valószínűsége, hogy valaki újra közösségbe menjen. Pedig az igazság az, hogy amikor megsérülünk egy közösségben, a valódi gyógyulást nem az izoláció, hanem egy egészséges közösség tudja elhozni. Ha nem lehetséges az eredeti gyülekezetbe való visszatérés (tehát az elkövető nem kér bocsánatot, nem lesz felelősségre vonva stb.), lelki otthont adhat egy új közösség is.

Mondj áldást!

Az alárendelődés feloldásának legegyszerűbb módja az áldás. Akire áldást mondok, az többé nem ural, nem kontrollál, nem dominál. Mert ÉN mondok áldást. ÉN kívánok a másiknak jót, anélkül, hogy megkérdezném erről, tudná vagy hozzájárulna. Éppen ezért áldást mondani a szabadság gyakorlása. Mi döntünk. Jézus azt mondja “Áldjátok azokat, akik titeket átkoznak.” Nem azért, mert elbagatellizáljuk, amit tesznek. Hanem mert Istennel többre vagyunk képesek. Átkozni bárki képes. Az áldással megtörjük a kört és a jobb utat választjuk. Felülemelkedünk. Szabadok leszünk.