Tényleg ugyanannyira szenved a rákos és a mentális beteg?

A mentális betegségeket ma már jóval nagyobb elfogadás és megértés övezi, mint régen. Ám talán pont a megbélyegzés ellen folytatott harc egyik váratlan hozadéka, hogy amikor az életvégi döntésre terelődik a szó, sokak számára érthetetlen, hogy a lelki és a fizikai szenvedést miért kezeljük mégis két külön kategóriaként. Pedig életbevágóan fontos, hogy a kettőt ne említsük egy lapon.

Május végén érkezett a hír, hogy meghalt az a fiatal holland nő, aki pszichiátriai problémáira hivatkozva kérvényezte az eutanáziát. Zoraya ter Beek élete az otthonában, párja és orvosa jelenlétében ért véget. 29 éves volt. A sajtó hónapok óta figyelemmel követte a fiatal nő történetét, s az esetet érthető módon érdeklődéssel vegyes felháborodás övezte. Különösen, mivel nem egyedi esetről beszélünk. Félrevezető azzal érvelni, hogy a pszichiátriai betegek eutanáziája az esetek csupán elenyésző százalékáért felel, ugyanis csak a tavalyi évben Hollandiában 138 emberről tudunk, akinek élete így ért véget. 2010-ben ez a szám mindössze két fő volt. Látható tehát, hogy azok, akik valamilyen mentális problémával küzdenek, egyre gyakrabban vesznek igénybe egy olyan szolgáltatást, amely eredetileg a gyógyíthatatlan betegek szenvedéseit hivatott lerövidíteni.
Tényleg azt kellene gondolnunk, hogy a fent említett 138 eset mind indokolt volt? Hogy a szakma egyikükön sem tudott volna segíteni, ha kicsit jobban próbálkozik (vagy egyszerűen vár)? Számomra ez elfogadhatatlan.

A rák vagy a depresszió jelenti a nagyobb szenvedést?

Amikor úgy döntöttem, hogy a fentiekről posztolok az Instagram-oldalamon, egy olvasótól a következő üzenetet kaptam: „Értem, hogy téged ez felháborít, de akkor azt állítod, hogy egy depressziós nem szenvedhet annyira, mint egy rákos beteg?” Egy korábbi cikkemben pontosan erre a jelenségre világítottam rá: ember legyen a talpán, aki bárki szenvedésére azt meri mondani, hogy nem elég ahhoz, hogy megszabadítsák tőle. Ezért is tart most Hollandia ott, ahol. Mert az egyenlőség nemcsak azt jelenti, hogy minden szenvedés számít, hanem azt is, hogy minden szenvedés ugyanakkora mértékűnek számít. De lássuk a választ az olvasó kérdésére! Szenvedhet egy depressziós beteg annyira, mint egy rákos? Az igazság az, hogy teljesen mindegy, hogyan felelünk, a válasz nem a gyötrelmek összemérésében keresendő. Szükségtelen egymással versenyeztetni a pszichiátriai és a fizikai betegeket, a két állapot közötti legnagyobb eltérés ugyanis nem a szenvedés mértékében, hanem annak enyhítési lehetőségeiben rejlik.

A cikk a Képmás online felületén jelent meg. Kattints a linkre, ha érdekel a folytatás.

Borítókép: Anthony Tran – Unsplash