Így tehetsz a lelki egészségedért I.

Nem kerül semmibe, mégis megalapozza a mentális jóllétedet

Annie Dillard írja Pilgrim at Tinker Creek c. Pulitzer-díjas könyvében, hogy egyszer szemtanúja volt egy kismadár merész zuhanórepülésének, amit egy ház párkányáról hajtott végre. Kis tollas golyóként, magát egészen összehúzva zuhant a mélybe (s úgy tűnt, hogy egyúttal a vesztébe is), mígnem egy pillanattal azelőtt, hogy a betonba csapódott volna, kitárta szárnyát és elegánsan elsuhant. Dillard vallja, hogy a pillanat szépsége azért is nyűgözte le, mert rádöbbent, hogy az akkor is megtörtént volna, ha ő nem látja. Ebből pedig levonja a konklúziót, hogy a kegyelem és a szépség tőlünk függetlenül is munkálkodik a világban. Ha akarjuk, ha nem, ha figyelünk rá, ha nem: ott van. Ezért a legkevesebb, amit tehetünk, az az, hogy megpróbálunk mi is ott lenni, amikor megtörténik.

Kevés hasznosabb tanácsot tudok elképzelni annak, aki tenni szeretne a mentális egészségéért. Mert az igazság az, hogy 2024-ben ami visszataszító, az valahogy könnyebben megtalál, mint az, ami igazán szép. Elég bejelentkezni bármelyik streaming portálra vagy végiggörgetni a nap híreit. Kevés olyat kínál, ami kellemes szemnek és léleknek.

Bizony, a szépség nem mindig jön házhoz, ezért hajlandónak kell lennünk időt és energiát áldozni arra, hogy megkeressük. Viszont nem kell messzire mennünk. Szerencsére nem csak a tengerpart vagy a hegytető tartogathat szépet. Talán csak az utca végéig szükséges elsétálnunk, mert ott tárul elénk, hogy a lemenő nap pasztell színűre festi a házak falát. Aztán lehet, hogy villamosra kell szállnunk, mert a sirályok egy kerülettel arrébb szoktak repkedni a Duna felett. Máskor viszont a legközelebbi kávézóba visz az utunk, ahol a friss bögre feketéből gomolyog a gőz. Van, hogy egy fotelbe süppedve fedezzük fel – szavak, olyan gyönyörűen felfűzve, mint egy gyöngysor – és van, hogy a közösségünkben, ahol ugyanahhoz az Istenhez emeljük fel egymást. 

Nem telik nap anélkül, hogy ne keresném tudatosan a szépséget. Miért? Mert tudom, hogy jót tesz. Elmondom, én hol szoktam megtalálni: reggel, az ablak előtt olvasva, amikor látom a háztetőket egyre élesebben kirajzolódni az égbolt előtt. Futás közben, amikor váltunk néhány mosolyt és kedves szót az idős úrral, aki minden nap arra sétál. De megállok a kroton előtt is, ami a nappalimban zöldellik (és a századik levelét hozza) és egyszerűen csak örülök neki. Értékelem. Gyönyörködöm benne. 

A lelkünk éhezik a szépre. Nem csoda, hogy rosszul vagyunk, ha megvonjuk magunktól azoknak az alapvető dolgoknak egyikét, amik valóban táplálhatnának. Nem ígérem, hogy minden problémánk egy csapásra elmúlik, amint a szépség nyomába eredünk. De jobban leszünk.

Menj és keresd a szépet! Keresd és ha megtaláltad, ne maradj tétlen! Add tovább: őszinte szavakkal, tiszta szívvel, önzetlen cselekedetekkel.