Mi Anyánk?

Milyen nemű a kereszténység Istene?

Még Németországban éltem, amikor először hallottam egy lelkésznőt arról beszélni, hogy vannak, akikkel nem Mi Atyánkat, hanem Mi Anyánkat imádkozik. Ezt azzal indokolta, hogy nem mindenki számára komfortos Istenre úgy tekinteni, mint apára.

Azóta számtalan videóval és cikkel találkoztam angol nyelvterületről, ami azt tárgyalja, hogy Isten nem bináris (tehát they névmással illetjük), de megszólítható nőként (she) is. A they névmás különösen felkapott lett az utóbbi években, sokan ugyanis ily módon fejezik ki a patriarchátus iránt érzett frusztrációjukat és ellenszenvüket. De akkor tulajdonképpen hol az igazság? Milyen nemű a keresztény Isten? Tényleg oké, ha Mi Anyánkat imádkozunk? Lássuk:

Isten nem férfi és nem nő

Nem csigázom az olvasót, Isten ugyanis valóban nem férfi, de nem is nő. Ez azonban nem kell, hogy meglepetést okozzon, hiszen tudjuk, hogy Isten Lélek, tehát nem rendelkezik kromoszómákkal, szervekkel vagy bármi egyébbel, ami a fenti kategóriák valamelyikébe sorolná. Viszont fontos észben tartanunk, hogy amikor Istenről beszélünk, azt csakis a saját nyelvi eszközeinkkel tudjuk megtenni. Ezek pedig mindig korlátoltak lesznek, tekintve, hogy egy tökéletes, mindenható, mindentudó személyt próbálunk valahogy úgy leírni, hogy emberi ésszel megértsük. Ide tartoznak az antropomorfizmusok is, amikkel az Ótestamentumban találkozunk. A szöveg gyakran hivatkozik “Isten karjára” vagy “Isten arcára”, többek közt innen (és számtalan későbbi korokban született művészeti alkotásból) ered az az elképzelés, hogy Isten egy bölcs öregúr. Valójában nem az. Személy, de nem ember. Tehát amikor Istenre férfiként hivatkozunk, az nem azt jelenti, hogy XY kromoszómával rendelkezik.

Isten az Ótestamentumban

Az Ótestamentum Istenre egyértelműen férfiként hivatkozik, mind a személyes névmás, mind pedig a szerepek tekintetében (pl. apa, király). Vannak kivételek, amikor a prófétáknál Isten anyához hasonlítja magát, aki Izraelt, mint szeretett gyermekét félti, hívja, siratja (pl. Ézsaiás), de az esetek túlnyomó többségében Isten ábrázolása nem női. Mi ennek az oka? Ahogy az előző oldalon írtam, nem biológiai adottságokról van szó, hanem arról, amit egy férfi tradicionális értelemben képvisel. Védelmez, gondoskodik, küzd, vezet stb.

Isten az Újszövetségben

Mennyiben más az Újszövetség? Mondhatni, semennyiben. Jézus ugyan mond olyan példázatot, amiben Isten sepregető nőként jelenik meg, aki egy elveszett pénzérme után kutat (Lk 15:8), ez azonban kivételnek számít. Amikor a tanítványok kérik Jézust, hogy tanítsa őket imádkozni, nem Mi Anyánk hangzik el. Jézus Istenre mindig apaként hivatkozik. A tékozló fiú története is egy apáról szól, aki alig várja, hogy a fia hazatérjen. Ezek pedig releváns információk, mert a közhiedelemmel ellentétben, nem a patriarchátus következménye, hogy ma Istenhez, mint apához imádkozunk. Maga Jézus mondta, hogy tegyünk így.

Jézus férfi

Szintén nem irreleváns részlet, hogy amikor Isten testet öltött és megszületett közénk, nem nőként jött a világra. A zsidókhoz írt levél azt mondja, ha tudni akarjuk milyen Isten, tekintsünk Jézusra. Amikor Őt látjuk, Istent látjuk. Azonban ez nem jelenti, hogy a nők ne kapnának kiemelt szerepet az inkarnációban, Mária ugyanis Jézus anyja. Isten egy nő testében növekszik és egy nő gondoskodására szorul gyermekként, holott a világ uraként minden bizonnyal más módon is eljöhetett volna. Gondolkozzunk el ennek a jelentőségén!

A valódi kérdés

Amit szerintem ebben a vitában fontos lenne megkérdezni magunktól, hogy tulajdonképpen miért is foglalkozunk a kérdéssel? Tényleg érdekel minket az igazság vagy inkább az a cél, hogy egy ideológiát rávetítsünk Istenre? Szerintem a hitünkkel kapcsolatban nem hogy szabad, de fontos is kérdéseket feltenni. Bárcsak többen kutatnának válaszok után! Viszont nem vagyok biztos abban, hogy itt erről van szó. Mélyen együttérzek azokkal, akikben az apa szó negatív asszociációkat kelt. Egyúttal azt gondolom, hogy ilyenkor a feldolgozás módja lehetne, ha Isten, azaz a szerető apa képébe kapaszkodnánk.

Mert igen, Ő apa. De messze nem olyan apa.